A burkolt felület kialakításának alapfeltétele a megfelelő teherbírású és vízelvezetésű, fagyálló aljzat. Ehhez megfelelő mélységben (40–80 cm) ki kell termelni a talajt (Magyarországon a természetes fagyhatár 80 cm a terepszinttől mérve).

Rossz altalaj esetén először annak feljavításáról kell gondoskodni. Az alépítményt mintegy 30 cm-rel szélesebbre kell készíteni, mint a tervezett burkolt felület szélső síkja(i). Az alépítmény alsó síkját a megfelelő vízelvezetés érdekében 1–2%-os lejtéssel alakítsuk ki. Ha a térburkolat épülethez csatlakozik, a lejtés mindig az épülettől kifelé mutasson.

Az alépítmény anyaga ne legyen fagy által veszélyeztetett anyag; erre a célra alkalmas lehet például a murva vagy a zúzottkő. Az alépítményt megfelelően tömöríteni kell.

A következő lépés a teherhordó réteg kialakítása. Anyaga lehet homokos kavics, zúzottkő, nagyobb teherhordási igény (pl. gépkocsibeálló, járműforgalom) esetén pedig ún. „földnedves beton” (cementkötésű teherhordó réteg, CKT) készítése ajánlott. A felhasznált anyagnak tisztának és agyagmentesnek kell lennie, különben a burkolat felületén elszíneződések alakulhatnak ki. Ökológiai célú burkolatoknál az ágyazathoz vízáteresztő anyagot javasolunk, például 1–3 mm szemcsenagyságú kavicsot.

A réteg vastagságát az igénybevétel szerint választjuk meg. Gyalogosforgalomnál elegendő 10–20 cm, személygépkocsi-forgalomnál 15–30 cm javasolt. Nagyobb terhelésnél (pl. tehergépjármű-forgalom) ennél vastagabb réteg is szükséges lehet — ilyenkor a méretezéshez kérje szakember segítségét.

A teherhordó réteget optimális víztartalom mellett, gépi úton egyenletesen kell tömöríteni; ügyelni kell az oldalirányú lejtésre, a felső síkot pedig ±1 cm pontossággal kell kialakítani.

A hordozó aljzatréteg felületének zárt pórusúnak kell lennie.

Az elkészült teherhordó rétegre 2–4 mm szemcsenagyságú zúzalékból vagy homokos kavicsból készítjük el a 3–4 cm vastag ágyazatot. A munkát megkönnyíti, ha a megfelelő szintre és a kívánt lejtéssel beállított, 3 cm átmérőjű formacsövek közé terítjük az ágyazat anyagát, majd lehúzóléccel lehúzzuk.

Az így elkészített ágyazatot nem kell tömöríteni, de a térkő lerakását mindig a szélről és magunk felől kezdjük, hogy a lehúzott ágyazat ne sérüljön. Egyszerre kb. 30–50 m² felületet érdemes így kialakítani. Az ágyazat magasságánál vegyük figyelembe, hogy a végső vibráláskor a felület 0,5–1 cm-t süllyed.

Az ágyazó anyag nem szóródhat be a hordozórétegbe, mert ez a burkolt felület deformálódását okozhatja. Épület körüli járdáknál előfordulhat, hogy az ágyazat (és a térkő) szintje a lábazati szigetelés fölé kerül — ilyenkor az átnedvesedés elkerülése érdekében a lábazat, illetve a falazat oldalfelületének vízzáró (bitumenes lemez vagy kent bitumenes) szigetelése szükséges.

Beépítés előtt végezzen mennyiségi és minőségi ellenőrzést.

A szállításkor észlelhető hibák miatt beépítés után reklamációt nem fogadunk el.

Ha több raklapnyi anyagból dolgozunk, a raklapokról keverve rakjuk le az anyagot: így csökkenthetjük a minimális szín- és felületbeli különbségek hatását. A színingadozások elkerülése érdekében (ez cementszürke termékeknél is előfordulhat) a lapokat és köveket mindig legalább 3 raklapból, váltakozva kell lerakni — színezett és színárnyalatos térköveknél a raklapon belül is mindig más helyről kivéve —, hogy a burkolat összhatása harmonikus legyen.

A világos színárnyalatú termékeket óvni kell a szennyeződéstől (homok- és habarcsmaradványok, földdarabok). A bedolgozás során a szerkezetileg vagy színében esetleg hibás anyagot nem szabad beépíteni, azt ki kell cserélni. A gyártási tételtől és a leszállított mennyiségtől függően a burkolat színhatása az egyes csomagokban — a véletlenszerűen alakuló festékkoncentráció miatt — eltérő lehet.

A fektetést általában a legmélyebb pontról és a szélről kezdjük, mindenképpen magunk felől indulva, hogy a már elkészült ágyazat ne sérüljön. A már elsimított burkolatágyra többé nem szabad rálépni.

Az esztétikus és szakszerű kivitelezéshez használjunk zsinórt vagy lécet az egyenes fugavonal megtartásához (a zsinórt kifeszítjük, és néhány kővel rögzítjük). A térköveket ne helyezzük túl szorosan egymáshoz, mert letöredezhet a szélük. A fuga ajánlott mérete 3–5 mm. A járólapokat és burkolóköveket soha ne rakjuk szorosan („press”) egymás mellé, mert ez az élek kitörését okozhatja, és a kövek gyártási mérettűrése a fugával már nem egyenlíthető ki.

Falaknál és egyéb csatlakozási pontokon, illetve ahol szükséges, a köveket megfelelő szerszámmal (törőolló, vágókorong) kell méretre alakítani. Járműforgalom esetén az egyenletes teherelosztás érdekében a haladási irányra merőleges vagy átlós lerakási mód javasolt.

A fugákat kifejezetten száraz és finom (0–2 mm szemcsenagyságú) folyami homokkal vagy előre csomagolt térkőfugázó homokkal söpörjük be, egészen a fugák teljes telítődéséig.

Ha végeztünk, a fugamaradékot söpörjük le a felületről. A műveletet a vibrálás után 2–3 héttel célszerű megismételni.

A burkolt felület ledöngölése előtt a fugákat enyhén szórjuk be homokkal, hogy a térkövek ne csúszhassanak el a helyükről, majd a felületet söpörjük tisztára.

A köveket semmiképpen ne döngöljük nedves vagy szennyezett állapotban. A felületet ezután erre alkalmas, gumiborítású vibrátorral, a szélekről a közép felé haladva addig döngöljük, amíg el nem érjük a megfelelő burkolatszilárdságot. Ezután a fugákat újra teljesen feltöltjük, és a felületet tisztára söpörjük.

A burkolat ezután azonnal használatba vehető. A burkolt felület néhány eső után válik igazán széppé.

A kivirágzások elsősorban azoknak az időjárási hatásoknak a következményei, amelyeknek a beton fiatalabb korában ki van téve. Műszakilag nem küszöbölhetők ki, és alkalomszerűen jelentkezhetnek. A betontermékek használati tulajdonságait és minőségét nem befolyásolják. Az időjárási és mechanikai igénybevétel hatására a kivirágzások idővel eltűnnek, ezért legtöbbször csak átmeneti jelenségről van szó.

A felhasználási helytől és módtól függően előfordulhat, hogy a KK járólapokat a fent leírt hagyományos (kavics- vagy murva-) alépítmény helyett betonfelületre kell beépíteni — például medenceszegély, terasz vagy egyéb, nagyobb teherbírású felület készítésekor. Ilyenkor többféle, műszakilag helyes burkolási eljárás jöhet szóba.